2025-ben a magyar középvállalatok egyik legnagyobb problémája nem a digitalizáció hiánya, hanem az, hogy túl sok ún. „elszigetelt” megoldással dolgoznak. A pénzügyi osztályok átlagosan 5–7 különálló rendszert használnak egyszerre (ERP, számlázó, raktárkezelő, projektmenedzsment, CRM, banki interface-k), amelyek nem mindig kommunikálnak jól egymással. Így extra manuális munkát, hibákat és késéseket okoznak.
Például a havi zárás sok cégnél csúszik, mert a pénzügyi osztálynak különböző rendszerekből kell összeszednie az adatokat. A NAV Online Számla szigorodása óta a hibás adatszolgáltatás automatikusan elutasításra kerül, ami bírságot vagy pótlólagos munkát jelent.
Az MNB jelentése és a Digimeter kutatása szerint a hazai cégek jelentős része még mindig nem használ teljesen integrált ERP-rendszert, így az adatok összeszedése valóban rendkívül időigényes lehet.
A helyzet 2025-ben tovább romlik: a NAV eÁFA-rendszer és az Online Számla szigorodása miatt már nem elegendő “nagyjából jó” adatot beküldeni — a hibák automatizált elutasítást eredményezhetnek.
Ez különösen azért kritikus, mert a legtöbb hiba nem szakmai, hanem struktúra- vagy adatminőség-probléma:
- eltérő partneradatok több rendszerben,
- hiányzó rendelés-hozzárendelések,
- eltérő termékkódok,
- párhuzamos Excel-nyilvántartások, melyek “felülírják” az ERP-adatokat.
A modern ERP-k közötti különbség 2025-ben már nem a funkciók mennyiségében, hanem az integráció minőségében rejlik.
Az ún. „natív”, egy rendszerben futó megoldások — mint a CO3 ERP moduláris felépítése — minimalizálják az adatátviteli hibákat, mert nincs szükség külső interface-ekre és szinkronizálásokra. Ez nem csak kényelmi, hanem valódi kockázatcsökkentési tényező.
A vezetői kérdés mára így hangzik: „Mennyibe kerül nekem évente a nem összekötött adatok kezelése?„
Az eredmény a legtöbb esetben meglepően magas.